Twynholmban mindössze egy iskolát, egy postát, egy boltot, és két pupot találunk, így meglehetősen nehéz nem észrevenni a falu közepén található hatalmas fészert, mely a "Hayton Coulthard" áruszállítási cég központja, és melyet David nagyapja alapított.

 Lévén, hogy David Coulthard apja nagy gokart rajongó volt, így örömmel vette, mikor fia 12 éves korában eldöntötte, hogy kipróbálja magát a motorsport legalsó kategóriájában. Első versenyén nem találta az egyik kanyarnál a fékezési pontot, így a járművet rendelkezésre bocsátó Brian Smith a pályán kívül egy süteményes dobozzal jelölte meg azt. "David teljes bizalmat mutatott a doboz irányában, pontosan a doboz mellett fékezett, és ezzel a probléma megoldódott."-mondja Smith. A trükköt bevető férfi azonban leginkább mégsem erről, hanem arról ismert, hogy ő festette David sisakjára az ismert, skót zászlót mintázó díszítést. A többi-ahogy mondani szokták-már történelem.

 Coulthard végigjárta az autóversenyzők szamárlétráját, annak rendjére és módja szerint, bár elég későn kezdte. Tizenhat éves koráig gokartozott, majd feljebb lépett a Formula Ford 1600-ba, és rögtön meg is nyerte a sorozatot, így nem is vesztegette tovább az idejét, és ismét kategóriát váltott. 1990-ben két sorozatban is részt vett, mindkettőben előkelő helyezéseket ért el, így méltán érdemelte ki a McLaren csapat "Az év pilótája" címét, mellyel évente díjaznak egy ifjú angol pilótát. Nem meglepő, hogy ismét váltott, és 1991-ben már az egyik legerősebb F3 bajnokságban, a britben szerepelt, ahol az év végén második helyen végzett az összetettben. Eredményével kiérdemli, hogy rangos meghívásos versenyeken vegyen részt. Elindult például a Marlboro Mastersen, illetve a Makaó Nagydíjon, ahova minden évben meghívják a legerősebb F3 nemzeti bajnokságok legjobbait. A futam rangját ismerve talán nem véletlen, hogy az egyik legkedvesebb emléke a makói győzelem.

 A következő évben már a Formula-1 előszobájába találjuk, az F3000-ben, ahol Paul Stewart csapatában rója a köröket. Szezonvégi kilencedik helyezése elmarad a csapat és a saját várakozásaitól, azonban a Benetton még így is érdemesnek tartja arra, hogy kipróbálja magát egy F1-es autóban. 1993 az egyik legmozgalmasabb, indul a 24 órás Le Mans-i versenyen a Jaguarral, ahol a GT osztályt meg is nyerte csapatával. Fennmaradó idejében pedig a Williams hivatalos tesztpilótájaként fejlesztette az akkori legjobb istálló autóit.

 1994 volt az igazi fordulópont életében: a tragikus körülmények között elhunyt Ayrton Senna helyett kellett versenyeznie a Grove-i alakulatnál. A vállára nehezedőnyomás-hogy pótolja a minden idők legnagyobb versenyzője halálával keletkezett űrt-nem nyomta össze, és ha a rajongók várakozásainak nem is, a csapaténak mindenképpen megfelelt. 14 pontja és év végi 8. helyezése után érthető, hogy az "Év skót sportembere" valamint az ITV által felajánlott "Év fiatal sportembere" díjakat is begyűjtötte. Sir Frankék sem akarták útjára bocsátani, és Damon Hill barátja mellett felajánlották neki a második versenyautót 1995-re. Első futamgyőzelmét a Portugál Nagydíjon aratta, Estorilban. Egy évvel később igazolt a McLarenhez, ahol Mika Hakkinen csapattársa lett. A pilótakettős eleinte nem tudott versenyre kelni a Williams duójával, viszont Coulthard győzni tudott a 97-es évad nyitányán, Melbourneben. Monzában ismét első lett, és Jean Alesivel holtversenyben a harmadik lett az év végi összesítésénél.

 A következő évet már a McLaren uralta. Elhódították a konstruktőrök világbajnoki címét, és Mika Hakkinen révén az egyéni titulust is, Coulthard azonban csak egyetlen győzelmet tudott aratni. A San-Marino-i Nagydíjon lett első. 56 ponttal megintcsak a harmadik helyig jutott a pilóták pontversenyében. Az 1999-es szezon sem alakult fénysen a skót számára. Megnyerte a Brit Nagydíjat, és rendre csapattársa nyomában volt, de a szezon végén csak egy negyedik helyet sikerült összehoznia. 2000-ben minden korábbinaál elszántabban próbálkozott. Ebben az évben repülőgépbalesetet szenvedett, melyet kisebb séülésekkel megúszott. Úgy érezte, újjászületett. Egészen az idény véhéig életben tartotta a világbajnoki esélyeit, de ezúttal is csak a harmadik helyet tudta megszerzni.

 2001-ben a Mclaren megbízhatósági problémákkal küzdött, így Coulthardnak ezúttal sem sikerült világbajnoki címet nyernie. Az viszont elmondható, hogy az idényben élete legjobb formáját nyújtotta. A szezon végén a második helyet szerezte meg Schumacher mögött. Az év végén befejeződött a Formula-1 történetének leghosszabb ideig tartó partnerkapcsolata is, hisz Mika Hakkinen bejelentette, hogy egyéves szabadságra távozik. Kimi Raikkonen lett Coulthard új társa, aki friss lendületet vitt Wokingba. Hakkinen a 2002-es idény közben bejelentette, hogy nem tér vissza a Formula-1-be, így Raikkönen maradt továbbra is McLarennél.

 A tavalyi szezon is katasztrofálisan sikerült a skót számára, ugyanis nem tudott megfelelően alkalmazkodni az új egykörös időmérő edzésekhez, és ez rányomta bélyegét a versenyeken nyújtott teljesítményére is. Míg csapattársa, Kimi Raikkönen az egyéni világbajnokság második helyén végzett, addig Coulthardnak meg kellett elégednie a hetedik hellyel.